Sok építésziroda munkájában látom, hogy az épület funkcionalitását elnyomja a megjelenés. Ennek pedig a napi használat látja kárát. Nem értek egyet ezzel a megközelítéssel, mert az életünket nem a ház előtt az utcán éljük. Hanem elsősorban bent az épületben, és ha kiülünk a kertbe, akkor sem a ház falát nézzük hanem a kertet. Tökéletesen mindegy mennyire szép az épület a közterület felől, ha használhatatlan tereket és térkapcsolatokat rejt.
Nem arról beszélek, hogy ne számítana mennyire szép vagy csúnya az épület…
… hanem a tervezés alatt felállított fontossági sorrendről. Az utcáról minden nap kb 2 perc míg látjuk a házunkat, belülről viszont minimum 4-6 óráig átéljük. Melyik fontosabb?
Az ÉLMÉNYOTTHON tervezési módszertana szándékosan belülről-kifelé haladva viszi végig a folyamatot.
Elsődleges szempont az épület lakóinak életvitelére szabni a házat.
Hiszen az építés célja, hogy az ő mindennapjaikat tegye jobbá, szebbé, praktikusabbá, egyszerűbbé. Az élet nagyrésze a falak között zajlik. Az elrendezések tervezésekor már gondolunk a tömegformára, térkapcsolatokra, átlátásokra, fókuszpontokra, szerkezeti rendszerre, de…
Amíg az élettér optimális funkciósora nincs megoldva, addig kár a megrendelőt külső látványokkal megszédíteni
Értelmes, praktikus alaprajzból mindig lehet esztétikus házat tervezni, viszont fordítva, azaz szép formába préselve a szükséges funkciókat gyakran olyan kompromisszumokat szül, amit el lehetett volna és el kellett volna kerülni. Szép látványtervektől pedig nem lesz jobban működő háza.
Minden munkánkban optimumra törekszünk. Tökéletes ház nem létezik, maximum, ha az Isten tervezi – ő nem én vagyok, már biztosan észre vettem volna… A tökéletességre törekszünk, de nem vagyunk tökéletesek – ez egészen más lelkület.
A legjobb terv sem ér semmit, ha a megrendelő végül nem érzi otthon magát a saját házában!
Értesüljön elsőként az új projektekről!
Szeretne az elsők között hírt kapni az újdonságokról és az aktuálisan elérhető ingatlanokról?
Kattintson a gombra és kérje az értesítőt!
